Szkennelés közben volt egy kis időm nézegetni a Mo-ról hozott fotósújságokat (direkte akartam látni, hogy mit kínál a mai magyar piac). Enyhén fogalmazok, a minőség (beltartalom és kivitelezés) elég széles skálán mozog és néha semmilyen összefüggés nincs a kettő között.
Itt van mindjárt a Fotomozaik, 575Ft-ért (előfizetőknek 442). Külsőre elég semmitmondó, viszont a kis színesek után rögtön van egy rovat a természetfotósoknak, hogy merre és mit érdemes fotózni tavaszutón, nyárelőn. Utána pár felejthető rovat és interjú, majd egy kis érdekes írás a hisztogrammról, illetve annak használatáról. Aztán egy teljesen feleslegesnek tűnő cikk, ahol a Canon két gépét hasonlítgatják, az EOS 5D-t és a 30D-t. Igaz, hogy előbbi 2,5-szer drágább (vö. 300-400e és 900e Ft), ennek megfelelő a tudása is és mint a cikíró levonja a bölcs következtetést, az egyik ennek jobb (profi-félprofi), a másik meg a másiknak (lelkes amatőr). Hát köszönjük, erre tényleg nem jöttem volna rá...
A kötelezőnek számító Photoshop cikken és történeti áttekintésen túl írnak a fotós biográfia készítésének titkairól, ami tök jó. Utána pályázatok és események, fotós piac - összességében nem is olyan rossz, hm?
Jöjjön mindjárt az ellenpélda, a FOTÓart (a digitális és analóg fotómagazin - ez utóbbit szinte kényszeresen fel kell tüntetniük, de miért?). A "megújult" (külsejű? belsejű? szerkesztőségű? soh'sem tudjuk meg) lap potom 585 froncsi, ami nem is olyan rossz, hiszen szinte fotóminőségű papírra nyomják az újságot. Rögtön a címplapon egy gulipán-képpel indítanak, mögötte a FOTÓart fotósuli és oktatási központ hirdetése. Nekem természetemtől fogva averzióm van mindentől és mindenkitől, ami "oktatási központ" cimszó alatt fut; ezért sem volt meglepő a gondolat, hogy "ti vagy nagyon jók vagytok, vagy csak nagyon pörgetitek a pénznyomót". A hirdetéshey kapcsolt képeken egy tigriscsíkos pólós csávó fényképez valamit, őrült hévvel, egy kaktusszal benőtt rét közepén - ide a rozsdás bökőt, hogy nem a "gyakorlati foglalkozás" keretén belül viszik oda a tanulókat. De az is lehet, hogy iden, ki tudja?
A kis színesek után rögtön a digitális laborok tesztje következik, ami nagyon hasznos dolog, jól meg is csinálták a tesztet, kár, hogy az értékelésnél valami nyomdai hiba miatt minden labor tökre azonos pontokat kapott, az elért eredmény mindenhol 93 pont. Ezután jön a FOTÓart fotósuli és oktatási központ még egy hirdetése, azok kedvéért, akik az előzőt netán elnézték vagy túllapozták. Majd egy nagyon hasznos kis teszt, a Canon EOS30D és az EOS 5D összehasonlítása. Brávó, mint már fentebb kifejtettem, nagyon jó tudni, hogy a 900e Ft-os gép miért és hol jobb a 400e Ft-os gépnél.
Ezután jön a "Kalandtúrák" rovat, ők postolták a címlapra a gulipán képét. Természetesen nem tudok elsiklani az amúgy elég korrekt képhez fűzött magyarázó szöveg felett, miszerint "Kiválaszott fotósalanyomat akkor kaptam lencsevégre, amikor éppen lépett, és a nap sugarai megcsillantak a szemében - ezzel több életet vihettem fényképembe." Hát igazán gratulálok, kedves Imre Tamás, mert mint a cikkből kiderül, nem volt egyszerű dolog az összesen két db jelenlévő gulipánból kiválasztani a fotósalanyodat. Amik-akik persze egyfolytában lépkednek és ha már felkelt a nap, akkor az is szinte mindig ott csillog a szemükben. És akkor már csak annyit kérdeznék, hogy vajon mit szólt a fotóskirándulás főszponzora, a CANON Hungária, hogy a címlapképet Sigma objektívvel csináltad? Vajon a szponzori ejnyebejnye miatt kellett egy hatalmas marketinges benyaló mondattal zárni az egész cikket?
Nade lapozzunk, jön B. István rovata, gyakorlati fotósuli sportfotósoknak. A semmire se jó műtanácsok mellett ("...a sportesemény ismeretében, optimálisan, jól átgondolt módon válogassuk össze eszközeinket..."hát tényleg, ki gondolta volna?) egyetlen humorosnak szánt megszólalás ("Mert Murphy bácsiról bizonyára mindenki hallott már...") enyhíti a tudásvágy keltette feszültséget.
Az "Ezüstlányok" c. cikk kiváló példája annak, miért jó profi fotósnak lenni: szponzori segítséggel 3-4 csajt jó le lehet vetkőzetni és 4-5 óráig bámulni, fotózás címén, majd még pénzt is lehet keresni, hogy mindebből egy pofás kis cikket kerekítesz. Ezt most csak az irigység mondatja velem, én is ezt tenném a helyükben, még szép.
Fotográfiai értékelés - tanítványaink munkáiból: valóban jó dolog, hogy a kezdő fotós visszajelzést kap arról, mások hogy látják munkáját. Na ilyen megjegyzések, hogyaszongya "A lefelé néző szem nem üres tekintetet sejtet. Ha nem csillanna meg egy lámpa benne, valószínű viszont, hogy az lenne." Tehát üres a modell tekintete, csak jól bevilágítottad, ugye ezt akartad mondani?
Patyi Árpád szép ételképeket csinál (vajon milyen érzés lehet foodstzlist-nak lenni?), a vele készült interjú legszimpatikusabb vonása, hogy ismételt nyomdai hiba miatt lemaradtak a kérdések. Nekem ez így nagyon tetszett, ezért érdemes volt "megújulni"!
Baksay Levente dél-afrikai portfolioját sem akarom lehúzni, de 2-3 három képtől eltekintve nem valami őrületes durranások. Azért, mert kiállítottál, még nem vagy nagy művész, Levikém!
A "Professzionális digitális technika" c. írás viszont top, jó képekkel és magvas gondolatokkal. Persze, mert két profi fotóssal beszélgettek.
És végére maradt a csattanó, az all-time favourit, az adu ász: Konkoly-Thege György kirándulása a török Riviérán (sponsored by Quaestor Travel). Kezdjük minjárt a szöveggel, hiszen K-TGy fiatalos lendülettel "török kultúrális emlékekké" lépteti elő az ókori görög és római romokat. Ami nem szép dolog, mert ekkor a törökök még javában élték a pusztai nomád népek egyszer, ló- és kumiszszagú életét. Azután jön a Mikulás titka (hány fotós kisgyerek fakadt vajon sírva e sorok láttán?) és a kihagyhatatlan elsüllyedt város. Amiról okosan azt írja, hogy "a földmozgás - ti. ami elsüllyesztette a várost - méretét mutatja, hogy a 3000 méter magas környező hegyeken találtak az akkori korból származó tengeri üledéket." Oy, ezt még elképzelni is daliás tett, a város süllyed, a tenger meg emelkedik, a víz az úr, egészen 3000 méterig. Vagy ay is lehet, hogy amikor a környező hegy kiemelkedett, jóval a földrengés előtt, akkor került oda az üledékes kőzet? Na de ez sem érdekes, a cikk hamarosan befejeződik azzal a megállapítással, hogy a törökök úgy vigyáznak a romokra, hogy még a csónakok se állhatnak meg felettük nézelődni. Hát igen, ezek a törökök, a kebab és a kávé mellett a műemlékvédelem is a vérükben van, ld. még Akropolisz, budai királyi vár, stb.*
A többi már a szokásos sallang, de így is jó érzés letenni ezt az újságot, és csak egy fikázó blog-elemzés kedvéért elővenni.

*Gy.k.: Anno mindet megtömték puskaporral, mert éppen nem volt hova tenni, meg ugye meggátolja a penészedést. Kár, hogy az a fránya matéria csak úgy felrobban, ha beleágyúznak, de mi vigyáztunk!